mint mindig

heló nép, heló blog.

én is, mint suttyó- és sorstársaim nagyon régen írtam a békegalambra.
most is -mint mindig- elrontottam a jelszót....
az utolsó bejegyzés óta elég sok minden történt és nem írok naplót, szóval nem mindenre emlékszem. most itt van előttem a naptár, és nézem a napokat, hogy eszembe jut-e valami értelmes dolog az adott napról, de csak most jövök rá, hogy minden napon történt egy ugyan olyan mozzanat, nevettem, boldog voltam. és ez marha jó érzés. Volt a Fordított Nap, ahol mi nem vettünk részt, mert elsősegélynyújtó versenyre mentünk és elsők lettünk. Volt a szünet, ami tök jó volt - legalábbis nekem. És volt a csütörtök, ami beletartozik a 10 legjobb nap közé -bár nem számolom-, mert ilyen jót, nagyon régen nevettem. Főleg töri órán. Pénteken moziba voltam Rékával, Dear John. Tök más, mint a könyv. Ennek fél happy end a vége, a könyv pedig egyáltalán nem happy end.

Imádom ezt az időjárást, esik az eső, süt a nap. Lóg az eső lába, és ki tudja melyik pillanatban fog eleredni. És én órákon keresztül képes vagyok pajtásommal az utcán róni várva, hogy elkezdődjön a várva várt vízhullás, a mennybéliek sírása. Nekem a nyár csak június 13-ig tart, utána kész pokol. Nem szeretem azt a meleget, ami égeti a bőröm és leégek. Fúj.

Holnap suli, amit nem várok, mert most tanulni kell. És én nem a tanulás miatt járok suliba, egyáltalán nem, csakis a barátok miatt. Ha ők nem lennének, én már tuti valami fogykós hülye lennék, aki állandóan lóg. Mint egyik kedves osztálytársunk. Ha nincsenek barátok, nincs iskola.

Na nem foglalom tovább a helyet, megadom mindenkinek az esélyt, hogy kiálje szíve vágyát, egy jó hosszú blogolásban.

Písz end láv, szeretek mindenkit.
Puszi a hasatokra